~ K-Pop Tour ~

Életem a tánc

3.rész

Te akkor is más vagy

 

„Lehet, hogy tudod ki vagyok,

Lehet, hogy kicsit megnyílok.

De ez a valóságból még semmi,

Hiába is akarsz úgy megtörni.”

Másnap jöhetett az izgulás. Szerencsére még próba előtt eltudtam egy kicsit vonulni az újdonsült próbatermembe. Kicsit ki tisztítottam az agyam, de aztán eljött az idő. Végig Joon arckifejezését figyeltem, de nem tudtam semmit sem leolvasni róla. Bemelegítettünk, majd nekiálltam tanítani, így végül időm sem olt Joon-ra figyelni. A szünetben visszamentem a próbatermembe CD-ket válogatni. Egyszer csak a hátam mögött termett valaki.

- Szép napot tanárnő. –mondta kedvesen Joon.

- Szia, te mindig követsz? –kérdeztem.

- Á eszem ágában sincs, csak jöttem közölni a fejleményeket a közös ügyünkben.

- Miért nekünk olyan is van? –kérdeztem értetlenül, persze tudtam miről beszél…csak féltem a hírtől.

- De van ám kedves tanárnőm. Tudom, hogy hol és mikor találkoztunk. És amúgy gratulálok, hogy sikerült elérni a célod. –mondta mosolyogva.

- Remek. Mondtam én, hogy ügyes fiú vagy te. –mondtam kicsit gúnyosan.

- Jahm, bát segítettél a Google-al. –mosolygott.

- Na látod mégsem voltam annyira bunkó veled tegnap.

-Á nem, csak egy kicsit. Csak azt nem értem, hogy lehet így megváltozni 1 év alatt… valami  történt?

- Nem is ismersz…, hogy tudsz ilyen kijelentést tenni? És különben sincs semmi közöd hozzá. –kiabáltam.

- Igazad van, nincs közöm hozzá. De nem hagy nyugodni a dolog. Mert érzem, hogy te akkor is más vagy. Vagy van egy másik oldalad is, amit valamiért nem mutatsz meg nekem. És ezt be fogom bizonyítani, és meg foglak törni. –mondta határozottan.

- Micsoda megérzéseid vannak… de ha nincs jobb dolgod, akkor hajrá. –mondtam gúnyosan.

- Nincs, vagy legalábbis nem érdekel. –mosolygott. Én csak forgattam a szemem.

- Te tudod, viszont most már vissza kéne menni próbára.

Erre csak bólintott, megfordult és elment. Ez kezd eldurvulni –gondoltam. Szép lassan követtem. Végig érződött a feszültég köztünk, ami már egyeseknek fel is tűnt, de tudomást sem vettünk róla. Mikor vége lett a próbának, siettem át a másik terembe. Összeszedtem a cuccomat, és elsiettem haza, hogy véletlenül se találkozzak megint Lee Joon-nal.

Másnap próbán szimplán csak kerültem. Seungho-t kértem fel, hogy segítsen egy közös részt bemutatni a többieknek. Láttam, hogy ez nem tetszik neki, de nem foglalkoztam vele. Szünetben odamentem Seungho-hoz:

- Seungho, lehetne egy kérdésem? – kérdeztem.

- Igen? – kérdezte.

- Próba után nem érnél rá egy kicsit? Szükségem lenne valakire, akivel ki tudnám próbálni az új lépéseket. – mondtam kérlelően, közben odajött a többi bandatag is.

- Hú, hát sajnos nem. A managerrel van megbeszélésem, de biztos valaki ráér a srácok közül. Skacok, valaki próba után ráérne egy kicsit, hogy segítsen Min Ah-nak a koreó kivitelezésében…?

G.O és Mir egyből rávágták, hogy ők nem. Tekintetem egyszerre Cheondung-ra szegeződött.

- Sajnos, én sem érek most rá, a nővéremmel találkozom. – mondta Cheondung sajnálkozva.

- Joon? – kérdezte Seungho.

- Én ráérek, úgyhogy kedves tanárnő, állok rendelkezésére. – mondta mosolyogva. Mindenki nevetett, csak én nem.

- Oké, köszönöm. Akkor majd gyere próba után a másik terembe. – mondtam, de végig a földet bámultam. Nem bírtam a szemébe nézni.

- Rendben – mondta kedvesen. Majd folytattuk a próbát. Láttam Joon tekintetében, hogy örül a dolognak, hogy együtt próbálhatunk. Én persze nem örültem, de valahogy éreztem, hogy pont ő fog kikötni mellettem. Ilyen az én szerencsém – gondoltam. Csak agyaltam és agyaltam, az időt sem figyeltem már.

- Na, még egyszer próbáljuk el, és utána én léptem – mondta Seungho a szám végén.

- Rendben, utána mindenki elmehet. – mondtam a többieknek.

Ezt a bejelentést mindenki örömmel nyugtázta. Bele is vágtunk utoljára. Az egyik forgásnál azonban Joon párja, Lizzy elesett. Azonnal leállítottam a számot és odasiettem.

- A lábad fáj? – kérdeztem.

- Igen, de szerintem nem vészes – mondta Lizzy.

Közben felsegítettük és viszonylag könnyen tudott menni.

- Hát akkor fiúk, lányok, mára tényleg ennyi. Lizzy, neked meg el kéne menni megnézetni, hogy nincs-e nagyobb baj. Elkísérjelek? – kérdeztem.

- Nem, nem kell, a lányok elkísérnek, de köszönöm – mondta kedvesen.

A fiúkkal megvártuk, míg elmentek a lányok, utána ők is elindultak. Én összepakoltam a CD-ket, és átmentem a másik terembe. Joon hangtalanul követett.

- Nos, tanárnő, mit kell tennem? – kérdezte.

- Mi lenne, ha végre a nevemen szólítanál? – zsörtölődtem.

- Mindenki úgy hív, így hatásosabb. – mondta mosolyogva.

- Jó, mindegy, inkább nem veszekszem veled. – mondtam belátóan.

- Az első értelmes mondatod. Hurrá. – mondta dicsérően.

- Most arra mész, hogy felidegesíts?

- Én nem – mosolygott.

- Jó, akkor állj középre – mondtam, közben elindítottam a zenét és odamentem hozzá. Nekiálltam körbetáncolni, ahogy a koreográfiában kitaláltam. Volt, amit többször is megismételtem, hogy finomítsak rajta. Láttam a tükörből, hogy végig engem figyel, melytől elég furi érzésem lett. De a szám végére ezt is leküzdöttem.

- Én csak azért vagyok itt, hogy áljak? –kérdezte, mikor elhallgatott a zene.

- Ne aggódj nem, csak felelevenítettem az emlékeim.

- Oké, de folytathatod, engem nem zavar.

- Ne reménykedj… és most figyelj!

Azzal belekezdtem:

„Jobb láb hátra, bal mellélép, kezek fönn, láb zár, lassan le a kezek, forgás, majd hajlás, 1, 2, 3, és most újra… majd kilép elém, 1, 2, bal kéz körbe 4 ütemig, jobb kéz megfog, bepörgetés, vissza, letérdel, fönn a jobb kéz, én körbe megyek 2, 3, 4, feláll, bepörget, balkéz a csípőmön, jobb a jobb térdem alatt, és most bedönt, vissza és egymásra néz, és most újra az egész.”

       Párszor elpróbáltuk zene nélkül utána meg zenére is. Már előző próbákon is leszűrtem, de most különösen, hogy Joon nagyon gyorsan tanul. Ráadásul a mozgása sem semmi. Lassan elkezdtem játszani a gondolattal, hogy milyen lehetne Joon párjaként fellépni egy élő show-ban. De eszembe jutott Lizzy és hogy ez nem korrekt vele szemben.

- Ez nagyon durva, de jó lesz. –szólalt meg egyszer csak Joon.

- Köszi, amint láthattad ez már a legvége. Viszont mivel a végén te vagy középen Lizzy-vel, bevállalnád, hogy emelve megpörgeted? A végén pedig ő lemenne spárgába.

- Nekem mindegy, ahogy gondolod. De elpróbálhatnám veled?

- Ez csak természetes. És 1, 2, 3 emel és körbe, állj, lassan engedj le és ennyi. Pontosan erre gondoltam. –mondtam dicsérően.

- Király, ez tetszik.

- Jó, akkor ennyi lett volna, úgyis majd holnap betanítom. Köszönöm a segítséget.

- Nem próbálhatnánk el az elejétől egyszer?

- De, persze. –mondtam mondtam és már indítottam is a zenét, és neki álltunk táncolni. Az elején kicsit zavarban voltam, de szerencsére a tánc felülkerekedett. Persze a végén volt 1-2 fennakadás, így közben beszámoltam neki. Az utolsó lépes bezzeg tökéletesen ment.

- Gratula, ügyes vagy, nagyon jó a ritmusérzéked és a mozgásod. –dicsértem.

- Huu köszönöm szépen, holnap ezzel fogok hencegni a többieknek. –viccelődött.

- Azt jól teszed. –viccelődtem én is. Közben észrevettem, hogy elkezdtem feloldódni.

- Milyen jó lenne, ha fellépéskor is veled táncolhatnék. –mondta vágyakozva, bevetve legédesebb mosolyát. Hirtelen megrökönyödtem, hogy ő is gondolt erre.

- Jaj, ilyet ne is mondj, mert az csak abban az esetben lehetséges, ha valami nagyobb baj kerekedne ki Lizzy eséséből.

- Jó igaz, de akkor is jó lenne, mert veled sokkal jobban megy, mert jobb a mozgásod, hajlékonyabb és tapasztaltabb vagy meg minden…

- Jaaj de aranyos vagy, köszönöm, de azt hiszem, be kell érned ennyivel. –veregettem meg a vállát, közben azt hiszem elpirultam.

- Hát sajnos. –mondta szomorúan. Nem tudom mi ütött belem, de erre én megfogtam a balkezét és átbújtam alatta, mintha megpörgetett volna. Erre ő átkarolta a derekamat, felemelt és csak pörgetett és pörgetett. Addig pörgetett, míg a falnál kötöttünk ki. Ott hirtelen megállt, letet és lehuppantunk a földre. Valami elmondhatatlan érzés futott rajtam végig, míg pörgetett. Ha csak erre a pát másodpercre is, de teljesen felszabadultnak és boldognak éreztem magam.

- Hu, én megszédültem. –mondtam kicsit kótyagosan.

- Hát még én. –mondta, és csak mosolyogtunk. –Na ezt már szeretem, erre vártam már egy ideje. –folytatta, és összeborzolta a hajam. Erre én gúnyosan ránéztem, majd én is összeborzoltam az övét és tovább mosolyogtunk.

- Jah megmutattam ezt az oldalamat is, de csak mert kitettél magadért.

- De jó, akkor továbbra is dolgozom rajta, hogy csak ezt az oldaladat lássam. –kuncogott.

- Rendben. –válaszoltam, miközben láttam, hogy erősen gondolkodik valamin.

- Jut eszembe, holnap nem lehetne, hogy előbb kezdődjön a próba? Mert dolgom lenne utána.

- Hát nekem jó… de a többieknek? Mert holnap be kell fejezni a számot, hogy utána csak gyakorolni keljen.

- Én megbeszélem a fiúkkal. És te tudnál beszélni a lányokkal?

- Persze…-mondtam. Majd elköszöntünk, ő előbb elment, én még átöltöztem, majd haza mentem. Otthon értesítettem a lányokat az időpontváltozásról. Közben kiderült, hogy Lizzy viszont nem tud jönni legalább 1 hétig a bokája miatt. Egyszerre Joon-ra gondoltam, és a kívánságára. Kíváncsi leszek, mit szól majd holnap a hírhez. Ráadásul az eső heti fellépésen is én leszek a párja. Közben beugrott, hogy mért pont Joon érdekeit nézem? Mi lesz velem? Még többet leszünk együtt, így valószínűbb, hogy egyszer csak felszínre tör a nagy fan. Közben mégis örültem ennek a hírnek. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy én táncolok Joon mellett egy számba.

Másnap a próbán bejelentettem a hírt. Láttam Joon arcán, hogy majd kicsattan örömében, de gondolom a többiek miatt próbálta leplezni a lelkesedését.

- Én és a tanárnő, csupa profi. –viccelődött Joon.

- Na, megszólalt az ego király. –mondta gúnyosan (persze viccelődve) Seungho.

- Hogy lehetsz te mindig ilyen szerencsés, mit szólsz egy párcseréhez Joon? –kérdezte Mir.

- Igen, lehet, hogy szerencsés, csak közben valaki épp otthon van egy véletlen miatt és nem itt… de amelyik lánnyal történt volna, azt helyettesítettem volna.

Erre senki sem mert megszólalni.

- Nos akkor kezdjük a próbát. –lelkesítettem a csapatot. Neki álltam betanítani nekik a szám végéből vissza maradt részt. Közben zenére is elpróbáltuk.

- Valóra vált a kívánságom. –mondta mosolyogva az egyik szám közben. Én erre csak bólintottam. Mindenki sikeresen betanulta a szám végét, amit párszor teljes egészében is elpróbáltunk. Majd elbúcsúzkodtunk és én elvonultam a próbatermembe. 10 percbe sem tellett, elkészülődtem és indultam haza. De mikor kiléptem a J.Tune bejárati ajtaján Lee Joon ott állt.

- Hát neked nem programod van? –kérdeztem meglepődve.

- De igen, csak vártam a programtársamat.

Én erre körülnéztem, de nem láttam senkit. Majd az értetlen tekintetem ismét az övén állapodott meg. Ő csak mosolygott, megrázta a fejét, oda lépett hozzám.

-Téged vártalak, kis bolond.

Azzal a hátam mögé került és bekötötte a szememet valami sállal. Persze ellenkeztem, de ő erősebb volt. De még levétel sem sikerült. Nagyon spécin köthette meg –gondoltam.

- Hééé azonnal vedd le. –kiabáltam, közben próbáltam megkeresni, hogy hol lehet. Ekkor hirtelen belém karolt és elkezdett húzni. Hallottam, hogy kinyit egy kocsiajtót.

- Én nem megyek sehova, úgyhogy vedd le. –erősködtem.

- A-a, vagy jössz magadtól, vagyis kis segítséggel, vagy erővel tuszkollak be, de úgy is én vagyok az erősebb.

- Chööö… -vágtam gúnyos pofát. Kénytelen voltam engedni, hisz tényleg ő az erősebb. Besegített szállni az autóba, és bekötötte a biztonsági övemet. Majd ő is beszállt, és indultunk is. Reméltem, hogy nem látott meg senki, így, bekötött szemekkel.

- Akkor legalább azt mond meg, hogy hova viszel. –erősködtem.

- Majd úgy is meglátod.

Tudtam, hogy úgysem húzom ki belőle, így csak vártam. Egyszer csak megállt az autó, de úgy gondoltam, hogy megint egy piros lámpa miatt. Viszont most Joon kiszállt. Vajon megérkeztünk? Erre a kérdésemre hamar megkaptam a válasz, mikor kinyitotta az anyósülés felüli ajtót. Kicsatolta az övemet, majd kisegített. Miközben belém karolva sétáltunk, csak agyaltam és agyaltam: Vajon hová visz? Mit akar velem? Miért nem lehet elmondani? Valami illegális dolog? Vagy… nem bírtam tovább.

- Vedd már le rólam ezt az izét. –parancsoltam rá, kétségbeesetten. És akkor megállt.

- Rendben, úgy is megérkeztünk…