Életem a tánc
3.rész
Te
akkor is más vagy
„Lehet,
hogy tudod ki vagyok,
Lehet,
hogy kicsit megnyílok.
De
ez a valóságból még semmi,
Hiába
is akarsz úgy megtörni.”
Másnap
jöhetett az izgulás. Szerencsére még próba előtt eltudtam egy kicsit vonulni az
újdonsült próbatermembe. Kicsit ki tisztítottam az agyam, de aztán eljött az
idő. Végig Joon arckifejezését figyeltem, de nem tudtam semmit sem leolvasni
róla. Bemelegítettünk, majd nekiálltam tanítani, így végül időm sem olt Joon-ra
figyelni. A szünetben visszamentem a próbatermembe CD-ket válogatni. Egyszer
csak a hátam mögött termett valaki.
- Szép
napot tanárnő. –mondta kedvesen Joon.
- Szia,
te mindig követsz? –kérdeztem.
-
Á eszem ágában sincs, csak jöttem közölni a fejleményeket a közös ügyünkben.
-
Miért nekünk olyan is van? –kérdeztem értetlenül, persze tudtam miről
beszél…csak féltem a hírtől.
- De
van ám kedves tanárnőm. Tudom, hogy hol és mikor találkoztunk. És amúgy
gratulálok, hogy sikerült elérni a célod. –mondta mosolyogva.
- Remek.
Mondtam én, hogy ügyes fiú vagy te. –mondtam kicsit gúnyosan.
- Jahm,
bát segítettél a Google-al. –mosolygott.
-
Na látod mégsem voltam annyira bunkó veled tegnap.
-Á
nem, csak egy kicsit. Csak azt nem értem, hogy lehet így megváltozni 1 év
alatt… valami történt?
- Nem
is ismersz…, hogy tudsz ilyen kijelentést tenni? És különben sincs semmi közöd
hozzá. –kiabáltam.
- Igazad
van, nincs közöm hozzá. De nem hagy nyugodni a dolog. Mert érzem, hogy te akkor
is más vagy. Vagy van egy másik oldalad is, amit valamiért nem mutatsz meg
nekem. És ezt be fogom bizonyítani, és meg foglak törni. –mondta határozottan.
-
Micsoda megérzéseid vannak… de ha nincs jobb dolgod, akkor hajrá. –mondtam
gúnyosan.
- Nincs,
vagy legalábbis nem érdekel. –mosolygott. Én csak forgattam a szemem.
- Te
tudod, viszont most már vissza kéne menni próbára.
Erre
csak bólintott, megfordult és elment. Ez kezd eldurvulni –gondoltam. Szép
lassan követtem. Végig érződött a feszültég köztünk, ami már egyeseknek fel is
tűnt, de tudomást sem vettünk róla. Mikor vége lett a próbának, siettem át a
másik terembe. Összeszedtem a cuccomat, és elsiettem haza, hogy véletlenül se
találkozzak megint Lee Joon-nal.
Másnap
próbán szimplán csak kerültem. Seungho-t kértem fel, hogy segítsen egy közös
részt bemutatni a többieknek. Láttam, hogy ez nem tetszik neki, de nem
foglalkoztam vele. Szünetben odamentem Seungho-hoz:
-
Seungho, lehetne egy kérdésem? – kérdeztem.
-
Igen? – kérdezte.
-
Próba után nem érnél rá egy kicsit? Szükségem lenne valakire, akivel ki tudnám
próbálni az új lépéseket. – mondtam kérlelően, közben odajött a többi bandatag
is.
-
Hú, hát sajnos nem. A managerrel van megbeszélésem, de biztos valaki ráér a srácok
közül. Skacok, valaki próba után ráérne egy kicsit, hogy segítsen Min Ah-nak a
koreó kivitelezésében…?
G.O
és Mir egyből rávágták, hogy ők nem. Tekintetem egyszerre Cheondung-ra
szegeződött.
-
Sajnos, én sem érek most rá, a nővéremmel találkozom. – mondta Cheondung
sajnálkozva.
-
Joon? – kérdezte Seungho.
-
Én ráérek, úgyhogy kedves tanárnő, állok rendelkezésére. – mondta mosolyogva. Mindenki
nevetett, csak én nem.
-
Oké, köszönöm. Akkor majd gyere próba után a másik terembe. – mondtam, de végig
a földet bámultam. Nem bírtam a szemébe nézni.
-
Rendben – mondta kedvesen. Majd folytattuk a próbát. Láttam Joon tekintetében,
hogy örül a dolognak, hogy együtt próbálhatunk. Én persze nem örültem, de
valahogy éreztem, hogy pont ő fog kikötni mellettem. Ilyen az én szerencsém –
gondoltam. Csak agyaltam és agyaltam, az időt sem figyeltem már.
-
Na, még egyszer próbáljuk el, és utána én léptem – mondta Seungho a szám végén.
-
Rendben, utána mindenki elmehet. – mondtam a többieknek.
Ezt
a bejelentést mindenki örömmel nyugtázta. Bele is vágtunk utoljára. Az egyik
forgásnál azonban Joon párja, Lizzy elesett. Azonnal leállítottam a számot és
odasiettem.
-
A lábad fáj? – kérdeztem.
-
Igen, de szerintem nem vészes – mondta Lizzy.
Közben
felsegítettük és viszonylag könnyen tudott menni.
-
Hát akkor fiúk, lányok, mára tényleg ennyi. Lizzy, neked meg el kéne menni
megnézetni, hogy nincs-e nagyobb baj. Elkísérjelek? – kérdeztem.
-
Nem, nem kell, a lányok elkísérnek, de köszönöm – mondta kedvesen.
A
fiúkkal megvártuk, míg elmentek a lányok, utána ők is elindultak. Én
összepakoltam a CD-ket, és átmentem a másik terembe. Joon hangtalanul követett.
-
Nos, tanárnő, mit kell tennem? – kérdezte.
-
Mi lenne, ha végre a nevemen szólítanál? – zsörtölődtem.
-
Mindenki úgy hív, így hatásosabb. – mondta mosolyogva.
-
Jó, mindegy, inkább nem veszekszem veled. – mondtam belátóan.
-
Az első értelmes mondatod. Hurrá. – mondta dicsérően.
-
Most arra mész, hogy felidegesíts?
-
Én nem – mosolygott.
-
Jó, akkor állj középre – mondtam, közben elindítottam a zenét és odamentem
hozzá. Nekiálltam
körbetáncolni, ahogy a koreográfiában kitaláltam. Volt, amit többször is
megismételtem, hogy finomítsak rajta. Láttam a tükörből, hogy végig engem
figyel, melytől elég furi érzésem lett. De a szám végére ezt is leküzdöttem.
- Én
csak azért vagyok itt, hogy áljak? –kérdezte, mikor elhallgatott a zene.
- Ne
aggódj nem, csak felelevenítettem az emlékeim.
- Oké,
de folytathatod, engem nem zavar.
- Ne
reménykedj… és most figyelj!
Azzal
belekezdtem:
„Jobb
láb hátra, bal mellélép, kezek fönn, láb zár, lassan le a kezek, forgás, majd
hajlás, 1, 2, 3, és most újra… majd kilép elém, 1, 2, bal kéz körbe 4 ütemig,
jobb kéz megfog, bepörgetés, vissza, letérdel, fönn a jobb kéz, én körbe megyek
2, 3, 4, feláll, bepörget, balkéz a csípőmön, jobb a jobb térdem alatt, és most
bedönt, vissza és egymásra néz, és most újra az egész.”
Párszor
elpróbáltuk zene nélkül utána meg zenére is. Már előző próbákon is leszűrtem,
de most különösen, hogy Joon nagyon gyorsan tanul. Ráadásul a mozgása sem
semmi. Lassan elkezdtem játszani a gondolattal, hogy milyen lehetne Joon
párjaként fellépni egy élő show-ban. De eszembe jutott Lizzy és hogy ez nem
korrekt vele szemben.
- Ez
nagyon durva, de jó lesz. –szólalt meg egyszer csak Joon.
- Köszi,
amint láthattad ez már a legvége. Viszont mivel a végén te vagy középen
Lizzy-vel, bevállalnád, hogy emelve megpörgeted? A végén pedig ő lemenne
spárgába.
- Nekem
mindegy, ahogy gondolod. De elpróbálhatnám veled?
- Ez
csak természetes. És 1, 2, 3 emel és körbe, állj, lassan engedj le és ennyi. Pontosan
erre gondoltam. –mondtam dicsérően.
-
Király, ez tetszik.
- Jó,
akkor ennyi lett volna, úgyis majd holnap betanítom. Köszönöm a segítséget.
- Nem
próbálhatnánk el az elejétől egyszer?
- De,
persze. –mondtam mondtam és már indítottam is a zenét, és neki álltunk
táncolni. Az elején kicsit zavarban voltam, de szerencsére a tánc
felülkerekedett. Persze a végén volt 1-2 fennakadás, így közben beszámoltam
neki. Az utolsó lépes bezzeg tökéletesen ment.
-
Gratula, ügyes vagy, nagyon jó a ritmusérzéked és a mozgásod. –dicsértem.
-
Huu köszönöm szépen, holnap ezzel fogok hencegni a többieknek. –viccelődött.
-
Azt jól teszed. –viccelődtem én is. Közben észrevettem, hogy elkezdtem
feloldódni.
- Milyen
jó lenne, ha fellépéskor is veled táncolhatnék. –mondta vágyakozva, bevetve
legédesebb mosolyát. Hirtelen megrökönyödtem, hogy ő is gondolt erre.
- Jaj,
ilyet ne is mondj, mert az csak abban az esetben lehetséges, ha valami nagyobb
baj kerekedne ki Lizzy eséséből.
- Jó
igaz, de akkor is jó lenne, mert veled sokkal jobban megy, mert jobb a
mozgásod, hajlékonyabb és tapasztaltabb vagy meg minden…
- Jaaj
de aranyos vagy, köszönöm, de azt hiszem, be kell érned ennyivel. –veregettem
meg a vállát, közben azt hiszem elpirultam.
- Hát
sajnos. –mondta szomorúan. Nem tudom mi ütött belem, de erre én megfogtam a
balkezét és átbújtam alatta, mintha megpörgetett volna. Erre ő átkarolta a
derekamat, felemelt és csak pörgetett és pörgetett. Addig pörgetett, míg a
falnál kötöttünk ki. Ott hirtelen megállt, letet és lehuppantunk a földre.
Valami elmondhatatlan érzés futott rajtam végig, míg pörgetett. Ha csak erre a
pát másodpercre is, de teljesen felszabadultnak és boldognak éreztem magam.
-
Hu, én megszédültem. –mondtam kicsit kótyagosan.
-
Hát még én. –mondta, és csak mosolyogtunk. –Na ezt már szeretem, erre vártam
már egy ideje. –folytatta, és összeborzolta a hajam. Erre én gúnyosan ránéztem,
majd én is összeborzoltam az övét és tovább mosolyogtunk.
-
Jah megmutattam ezt az oldalamat is, de csak mert kitettél magadért.
-
De jó, akkor továbbra is dolgozom rajta, hogy csak ezt az oldaladat lássam.
–kuncogott.
-
Rendben. –válaszoltam, miközben láttam, hogy erősen gondolkodik valamin.
-
Jut eszembe, holnap nem lehetne, hogy előbb kezdődjön a próba? Mert dolgom
lenne utána.
-
Hát nekem jó… de a többieknek? Mert holnap be kell fejezni a számot, hogy utána
csak gyakorolni keljen.
-
Én megbeszélem a fiúkkal. És te tudnál beszélni a lányokkal?
-
Persze…-mondtam. Majd
elköszöntünk, ő előbb elment, én még átöltöztem, majd haza mentem. Otthon
értesítettem a lányokat az időpontváltozásról. Közben kiderült, hogy Lizzy
viszont nem tud jönni legalább 1 hétig a bokája miatt. Egyszerre Joon-ra
gondoltam, és a kívánságára. Kíváncsi leszek, mit szól majd holnap a hírhez.
Ráadásul az eső heti fellépésen is én leszek a párja. Közben beugrott, hogy
mért pont Joon érdekeit nézem? Mi lesz velem? Még többet leszünk együtt, így
valószínűbb, hogy egyszer csak felszínre tör a nagy fan. Közben mégis örültem
ennek a hírnek. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy én táncolok Joon mellett
egy számba.
Másnap
a próbán bejelentettem a hírt. Láttam Joon arcán, hogy majd kicsattan örömében,
de gondolom a többiek miatt próbálta leplezni a lelkesedését.
- Én
és a tanárnő, csupa profi. –viccelődött Joon.
- Na,
megszólalt az ego király. –mondta gúnyosan (persze viccelődve) Seungho.
- Hogy
lehetsz te mindig ilyen szerencsés, mit szólsz egy párcseréhez Joon? –kérdezte
Mir.
- Igen,
lehet, hogy szerencsés, csak közben valaki épp otthon van egy véletlen miatt és
nem itt… de amelyik lánnyal történt volna, azt helyettesítettem volna.
Erre
senki sem mert megszólalni.
- Nos
akkor kezdjük a próbát. –lelkesítettem a csapatot. Neki álltam betanítani nekik
a szám végéből vissza maradt részt. Közben zenére is elpróbáltuk.
- Valóra
vált a kívánságom. –mondta mosolyogva az egyik szám közben. Én
erre csak bólintottam. Mindenki sikeresen betanulta a szám végét, amit párszor
teljes egészében is elpróbáltunk. Majd elbúcsúzkodtunk és én elvonultam a
próbatermembe. 10 percbe sem tellett, elkészülődtem és indultam haza. De mikor
kiléptem a J.Tune bejárati ajtaján Lee Joon ott állt.
- Hát
neked nem programod van? –kérdeztem meglepődve.
- De
igen, csak vártam a programtársamat.
Én
erre körülnéztem, de nem láttam senkit. Majd az értetlen tekintetem ismét az
övén állapodott meg. Ő csak mosolygott, megrázta a fejét, oda lépett hozzám.
-Téged
vártalak, kis bolond.
Azzal
a hátam mögé került és bekötötte a szememet valami sállal. Persze ellenkeztem,
de ő erősebb volt. De még levétel sem sikerült. Nagyon spécin köthette meg
–gondoltam.
- Hééé
azonnal vedd le. –kiabáltam, közben próbáltam megkeresni, hogy hol lehet. Ekkor
hirtelen belém karolt és elkezdett húzni. Hallottam, hogy kinyit egy
kocsiajtót.
- Én
nem megyek sehova, úgyhogy vedd le. –erősködtem.
- A-a,
vagy jössz magadtól, vagyis kis segítséggel, vagy erővel tuszkollak be, de úgy
is én vagyok az erősebb.
- Chööö…
-vágtam gúnyos pofát. Kénytelen voltam engedni, hisz tényleg ő az erősebb.
Besegített szállni az autóba, és bekötötte a biztonsági övemet. Majd ő is
beszállt, és indultunk is. Reméltem, hogy nem látott meg senki, így, bekötött
szemekkel.
- Akkor
legalább azt mond meg, hogy hova viszel. –erősködtem.
- Majd
úgy is meglátod.
Tudtam,
hogy úgysem húzom ki belőle, így csak vártam. Egyszer csak megállt az autó, de
úgy gondoltam, hogy megint egy piros lámpa miatt. Viszont most Joon kiszállt.
Vajon megérkeztünk? Erre a kérdésemre hamar megkaptam a válasz, mikor
kinyitotta az anyósülés felüli ajtót. Kicsatolta az övemet, majd kisegített.
Miközben belém karolva sétáltunk, csak agyaltam és agyaltam: Vajon hová visz?
Mit akar velem? Miért nem lehet elmondani? Valami illegális dolog? Vagy… nem
bírtam tovább.
- Vedd
már le rólam ezt az izét. –parancsoltam rá, kétségbeesetten. És akkor megállt.
-
Rendben, úgy is megérkeztünk…